Foglalkoztatás

Lopakodó törvényalkotás Brüsszelben

Lopakodó törvényalkotás Brüsszelben

2017. 10. 17.

Kósa Ádám sajtóközleményeKósa Ádám fideszes EP-képviselő szerint az EP Foglalkoztatási és Szociális Bizottságának tegnapi szavazásán a lopakodó törvényalkotás klasszikus példáját láthattuk. A nemzetközi szakszervezeti szövetségekkel megtámogatott baloldal és a protekcionista nyugati tagállamok képviselői összefogtak, hogy egy olyan jogszabály szülessen a jövő évben, amely egyrészről korlátozná a keleti olcsóbb és versenyképesebb munkavállalók ideiglenes kiküldetésének gyakorlatát, másrészről összemosná ezt a be nem jelentett munkavállalók helyzetével.

Az ún. kiküldetési irányelv jelenlegi formájában 1996 óta van érvényben. Az Európai Unió 2004-es bővítése óta egyes nyugat-európai tagállamok kormányai és vállalatai aggódva figyelték a kelet-európai tagállamokból érkező vállalatok előretörését – ezt hivatott megakadályozni a mostani jogszabályjavaslat. A magyar néppárti delegáció a szöveg tervezetéhez 25 módosító indítványt adott be annak érdekében, hogy a magyar munkavállalók kiküldetése ne szenvedjen korlátozást. Kósa Ádám szerint a már meglévő szabályok hatékonyabb alkalmazása bőven elegendő lenne a visszaélések kiszűréséhez, amiben a magyar kormány is érdekelt és komoly erőfeszítéseket tesz érte (lásd pl. elektronikus pénztárgépek bevezetése). Felháborító, hogy a két nyugat-európai (holland és francia) jelentéstevő a magyar módosító javaslatok 90%-át úgy építette be a végső bizottsági szövegtervezetbe, hogy azok már nem tükrözik a javaslattevők szándékait, s még arra sem voltak tekintettel, hogy az EP más szakbizottságai fontos kérdésekben éppen a magyar javaslatokkal összeillő álláspontot képviseltek.

Az egyik uniós országból egy másik EU-s tagállam területére kiküldött munkavállalók létszáma – a brüsszeli Bruegel Intézet 2016. márciusi elemzése szerint – összesen nem éri el az 1,2 millió főt.  Ez a szám az EU teljes munkaerőpiacának kevesebb, mint fél százalékát teszi ki, tehát nem beszélhetünk egy jelentős csoportról. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a kiküldött munkavállalóknak kevesebb, mint fele származik a 2004 után csatlakozott tagállamokból, akkor csakis a nagy gazdaságok protekcionizmusának számlájára írhatjuk, hogy az Európai Bizottság és Emmanuel Macron francia elnök kiemelt ügyként kezeli a jogszabályt. Hogy érzékelhessük az arányokat, fontos tudni, hogy Magyarországon a rendszerváltáskor több mint egymillió munkahely szűnt meg a versenyképtelen ágazatokban, majdnem annyi, mint ahány kiküldött dolgozóról ma összesen beszélünk az egész Unióban, vagy amennyi migráns érkezett Németországba a migrációs válság csúcsévében.

Érdekes szem előtt tartani, hogy a három legnagyobb kibocsátó ország között az EU két legnagyobb gazdaságát találjuk: becslések szerint a Németországból kiküldött munkavállalók száma évente 227 ezer fő, míg Franciaországból évente 144 ezer fő érkezik más EU országokba dolgozni. Igaz ugyan, hogy ennél egy kicsivel több (228 ezer fő) ember indul útnak évente Lengyelországból, azonban világosan látszik, hogy nem az új EU tagállamok a fő kibocsátók. (Magyarország 58.000 kiküldött munkavállalójával közel azonos szinten áll Belgiummal, amely 56.000 főt küld ki).

„A munka még nem fejeződött be és tovább kell harcolni azért, hogy a magyar munkavállalók helyzete ne romoljon a jövőben” – jelentette ki Kósa Ádám.

Háttér: Az Európai Bizottság egy tanulmánya szerint a mobil munkavállalók elenyésző mértékben terhelik meg a szociális ellátórendszert. A külföldi EU-állampolgárok kevesebb, mint 1%-át vették igénybe a fogadó ország szociális ellátásainak az alábbi hat országban: Ausztria, Bulgária, Észtország, Görögország, Málta és Portugália. Németországban, Finnországban, Franciaországban, Hollandiában és Svédországban pedig 1% és 5% között van ugyanez a szám. Ami pedig az (inaktívakat jobban érintő) egészségügyet illeti, még kisebb az átlagos mutató: mindössze 0.2% (az összes országban rendelkezésre álló kiadás tekintetében). Jogszabályban meghatározott határidőn belül 11 – köztük a magyar – nemzeti parlament nyújtott be indokolt véleményt a Bizottságnak, melyekben rámutattak, hogy a javaslat nem felel meg a szubszidiaritás elvének, ezáltal elindítva az úgynevezett „sárga lapos” eljárást. A Bizottság azonban az érvek vizsgálatát követően a javaslat fenntartása mellett döntött, azt állítva, hogy a javaslat megfelel a szubszidiaritás elvének. Kósa Ádám szerint a tervezett jogszabályban olyan kérdések is szabályozásra kerülnének, amelyeket már rendeleti szinten rendeztek korábban, így azok megsértése nélkül nem lehet elfogadni a jelenlegi tervezetet.

Brüsszel, 2017. október 17.