„A fogyatékos ember nem értéktelen…

Mv.: – Köszöntöm a stúdióban Kósa Ádámot, a Fidesz Európa parlamenti képviselőjét és Haváki Zsuzsa jeltolmácsot, akit önök most látnak, aztán majd nem fognak látni. Ő segít beszélgetni képviselő úrral. Képviselő úr, hogy ha nem az Európa Parlamentben dolgozna, hanem a Magyar Parlamentben, akkor nehezebb dolga lenne, vélelmezem, hogy talán igen.

Kósa Ádám, EP-képviselő, Fidesz: – Szerintem lehet, hogy nehezebb dolgom lenne, merthogy Nyugat-Európában jóval előrébb tartanak abból a szempontból, hogy jobban ismerik a fogyatékkal élő emberek problémáit és ennek a kezelésében is előrébb tartanak. Ugyanakkor van egy siket képviselő a Magyar Parlamentben is. Az ő helyzetét látom, és azt is, hogy segítséget kap és előre haladnak már az ő helyzetében is, de az tény, hogy nekem könnyebb dolgom volt, merthogy én azonnal segítséget kaptam. A Magyar Parlamentben lehet, hogy később ismerték fel, hogy milyen segítségre van szükség.

Mv.: – Mi a különbség Nyugat-Európa vagy az Európai Unió más országai és Magyarország között ennek a problémának az ismeretében? Ugye az Európai Unió chartája az kimondja, hogy azonos jogok és bánásmód illeti meg a fogyatékkal élő embereket. Az a kérdés azonban, hogy ezt az adott társadalom mennyire tudja átélni és mennyire tudja beilleszteni a mindennapjaiba?

Kósa Ádám, EP-képviselő, Fidesz: – Meglepő lesz a válaszom, hiszen úgy gondolom, hogy az akadálymentesítés, a hozzáférés területén hatalmas különbség nincs. Inkább a társadalom, a társadalmi befogadás területén van előnyben Nyugat-Európa. Amikor én megérkeztem Brüsszelbe, akkor nem csodálkoztak azon, hogy siket vagyok. Megértették, hogy fogyatékkal élő vagyok, megértették a problémáimat. Kelet-Közép-Európában hát olyan csodabogárnak tekintenek. égy néznek rám, furcsállják, hogy siketként parlamentben dolgozom. Ez a 40 évnyi lemaradás, amit be kell hozni. Ugyanakkor korábban, ahogyan mondtam az akadálymentesítés területén szégyellni valója nincs Kelet-Európának sem, hiszen ott is dolgoznak ennek érdekében.

Mv.: – Hát elvileg ugye a jogok tekintetében sincs, csak persze a gyakorlat a kérdés. Ugye olvastam én egy perről, amelyet remélem jól tévedek, talán Nagy-Britanniában csináltak, ahol volt egy szabály, hogy 165 centinél nagyobbnak kellett lenni, aki jelentkezett a rendőrség állományába és ebből hatalmas per lett, mert ez főleg a nőket sújtotta, akik nem biztos, hogy 165 centinél magasabbak. Hol vagyunk mi még ennél, vagy hol vagyunk Amerikától, ahol például a HIV és az AIDS betegeket, a HIV fertőzötteket is fogyatékkal élők közé sorolják, merthogy a munkaadók így tekintenek rájuk. Azért ezek elég nagy társadalmi szakadékok még.

Kósa Ádám, EP-képviselő, Fidesz: – Én úgy érzem, hogy a mostani időszak az egy olyan nagy változást fog hozni Európában, amikor a fogyatékkal élők érdekében a parlamentben soha nem látott intézkedéseket hoznak. Most már nem kizárólag fogyatékosokról beszélnek, hanem az idősekről is az Európai Parlamentben, akik bármikor csökkent mozgásképességekké válnak. Tehát egységesen kezelnek minket. Most kezdik felismerni ezt a témát, hiszen egy tízéves olyan európai terv született a fogyatékkal élő emberek helyzete, javítása érdekében, amelyben már az is szerepel, hogy egységesen kell kezelni ezt a kérdést. Én nagyon bízom abban, hogy az elkövetkező tíz év egy fordulópont lesz e tekintetben.

Mv.: – Magyarországot megnézve közelebbről a magyar munkaerőpiacon ott megszűntek-e már a hátrányos megkülönböztetések? Ugye az alapvető probléma az, hogy a fogyatékkal élő embereket kvázi beteg emberekként kezelték nagyon sokan és emiatt kerültek hátrányba másokkal szemben.

Kósa Ádám, EP-képviselő, Fidesz: – Addig, amíg a társadalom még mindig csodálkozva néz ránk, addig ez a probléma nem fog megszűnni. A jogszabályokban, papíron minden rendben van, hiszen a törvények kötelezik az embereket, hogy azt betartsák. Az egyenlő bánásmód tekintetében ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy maguk a fogyatékkal élő emberek is tehetnek annak érdekében, hogy a helyzetük javuljon. Nekik maguknak meg kell mutatni saját magukat, hogy képesek dolgozni, érvényesülni. Az én példám mellett bízom abban, hogy egyre több olyan fogyatékkal élő kerekes székes, látássérült, értelmi sérült képes lesz önmagát megmutatni a társadalomban és jó példát mutatni, és ezáltal az elfogadást segíteni.

Mv.: – Hogyan lehet azon a lélektani csapdahelyzeten átjutni, hogy ha valaki mondjuk egy munkakörre teljesen alkalmas, de érzi azt, hogy ő azért szenved hátrányt, mert fogyatékkal él? Nagyon sokan, én vélelmezem, hogy nagyon sokan ilyenkor nem harcolnak majd a jogaikért, vagy mit kell ilyenkor tenniük?

Kósa Ádám, EP-képviselő, Fidesz: – Egyetértek önnel. Nagyon könnyen vagy előre föladják a harcot, merthogy az igazságszolgáltatás nem volt a helyzet magaslatán. Remélem, hogy az elkövetkező időszakban el kezdenek hinni abban, hogy az Egyenlő Bánásmód hivatal, vagy a bíróság érvényesíteni tudja a jogokat és megnyerhetik a pereket. Egyelőre félnek attól, hogy valamiféle büntetést kapnak, vagy veszettnek tekintik az ügyet. Az elmúlt időszakban több per volt, amelyet fogyatékkal élő emberek megnyertek. Remélem, hogy az elkövetkezőkben egyre több ilyen példa lesz, de az igazi megoldás az lenne, hogy ha maga a munkaadó nem azt nézi, hogy fogyatékkal élő személy, hanem az, hogy a személy mire képes. Nézze meg, nekem is diplomám van és úgy gondolom, hogy az a legfontosabb, hogy az egyénnek a munkakörhöz szükséges tudása meglegyen, a többi nem fontos. Az igaz, hogy jó magam telefonálni nem tudok, de hát íme itt van az E-mail, megoldás van. Ezeket az esélyeket kell, ezeket kell megadni vagy biztosítani nekem.

Mv.: – De miket, tehát tud-e ön arra modelleket, hogy tud-e ez a dolog, ugye csúnya szó a társadalmasodás, de hát erről van szó, hogy tudnak az előítéletek leépülni? Mert azt gondolom, hogy lélektanilag az nem egy jó helyzet, hogy ha valakinek perrel kell érvényt szerezni a képességeinek. Az lenne a jó, hogy ha őt enélkül is befogadnák.

Kósa Ádám, EP-képviselő, Fidesz: – Két olyan terület van, ahol már sok mindent tudunk tenni. Az egyik ugye az érzékenyítés területe, amikor maguk a fogyatékkal élő emberek érzékenyítik a többségi társadalmat, megmutatják, hogy milyen helyzetben vannak. Három évvel ezelőtt a Magyar Parlamentben volt egy egyeztetés a képviselőkkel, különböző érdekvédelmi szervezetek részvételével. Öt percen keresztül én úgy jeleltem, hogy a jelnyelvi tolmácsot leállítottam. Megkértem, hogy álljon le és jó magam jelnyelven kommunikáltam. A képviselők nem nagyon értették, hogy mi történt. És a végén elmondtam, hogy tolmács nélkül ők azok, akik nem értenek engem és nem fordítva. Ez jelenti azt, hogy érzékenyítés. Ők maradtak kisebbségben. Tehát ez az egyik jó megoldás, amit én jó megoldásnak tartok. A másik pedig kulturális rendezvényeken, kiállítások szervezésével is érdemes megmutatni magunkat. Nemrégiben Pécsett volt egy kiállítás, amit mi szerveztünk, fogyatékkal élő emberek csodálatos festményeit mutattuk be ezzel is bizonyítva az embereknek, hogy megfelelő segítség mellett alkotni tudnak. Ez a legfontosabb szó számomra, hogy a fogyatékkal élő emberek értéket alkotnak. A harmadik terület pedig a példa az, amit mi magunk bizonyítunk, megfelelő segítség mellett eredményesen tudunk képviselői munkát is végezni ugyanúgy a Magyar Parlamentben is. Más fogyatékkal élő kollegáim, sorstársaim is a Magyar Parlamentben eredményes munkát tudnak bizonyítani.

Mv.: – Mi az, amire ön szerint Magyarországon feltétlenül szükség lenne akár a jogalkalmazásban, vagy a jogalkotásban, hogy minél inkább tudjuk segíteni a fogyatékkal élő embereket?

Kósa Ádám, EP-képviselő, Fidesz: – égy érzem, hogy a törvényben foglalt kötelezettségek jók, csak mellette erős szankció, büntetés az, ami nincs. Talán ezzel lehetne változást elérni. Az akadálymentesítés időszakában például az akadálymentesítésben 2010. december 31-ig kellett volna az akadálymentesítést megvalósítani, tehát a közintézmények ezek után valamilyen szankciót kéne, hogy kapjanak, de megúszták. Ez nem történt meg. Tehát a törvényhozónak muszáj a határidőhöz kapcsolódóan egy olyan szankciót is beletenni, hogy büntetésre számíthat az, aki nem tartja be a határidőket.

Mv.: – Engem nagyon megfogott amit ön mondott arról, hogy hogyan oldott meg frappánsan egy helyzetet egy parlamenti előadáson, de azt gondolom, hogy sok fogyatékkal élő ember nehezen oldana meg ilyen frappánsan egy hasonló helyzetet. Nekik milyen segítség kell ahhoz, hogy megtanulják ezeket a módszereket, ezeket az eszközöket, amivel meg tudnak oldani ilyen szituációkat?

Kósa Ádám, EP-képviselő, Fidesz: – Ezen a területen is, bár tisztában vagyok vele, hogy nem mindenki tud egyből hasonló lépéseket tenni, én a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségének elnöke is vagyok, egy évvel ezelőtt csináltunk, létrehoztunk egy olyan kézikönyvet fogyatékkal élő emberek számára, amely módszertani kézikönyv éppen arra vonatkozóan, hogy hogyan tudják érvényesíteni a jogaikat. Emberi jogok igen, ez a kézikönyvnek a neve és ebben rengeteg olyan példa szerepel, amely segíti őket, hogy hogyan tudják kifejezni magukat, ne szégyelljék magukat, legyenek büszkék a helyzetükre és legyenek büszkék arra, hogy meg tudták oldani az életüket és eredményeket értek el. Ezeket a pozitív példákat kell megmutatni, nem siránkozni kell a helyzetünk miatt. Persze én is rengeteget, gyermekkorom óta rengeteg diszkriminációt, csalódást éltem fel, de még sem így fogom fel, hanem éppen a pozitív példát kell megmutatni.

Mv.: – Engem rettenetesen zavar például a médiában az, amikor bármi ilyen témáról beszélünk és meg kell, hogy mondjam önnek, hogy nekem is meg kellett ezt tanulni, hogy valamifajta sajnálkozás, vagy ilyen álszenteskedő furcsa hang mint, hogy ha kvázi beteg emberek problémáiról beszélnénk, ez lengi be a beszélgetéseket és a filmeket. Ez hogyan tudna ön szerint megváltozni? Mert ez is a diszkrimináció egy formája, még ha nem is szándékos.

Kósa Ádám, EP-képviselő, Fidesz: – Mára azért változik a helyzet. Én már találkoztam olyan emberrel, aki először látott és még sem sajnálkozva tekintett rám, hanem látta a pozitív lehetőséget. Tehát folyamatban van a változás. Én amikor kicsi voltam, nekem siket szüleim vannak, egy drótos hallókészülékem volt és jött egy hölgy és azt mondta, hogy szegény gyerek, hallássérült. Apukám azt válaszolta, nem, hát egészséges. Kiválóan focizik. Köszönöm szépen és a nő volt az, aki elszégyellte magát. Tehát nagyon sok minden azon múlik, hogy a társadalom mennyire nyitott és hogyan kezeli ezt a kérdést.

Mv.: – Képviselő úr, köszönöm, hogy itt volt nálunk. Önnek is boldog új évet és valamennyi fogyatéknak élőnek sikerekben gazdag új esztendőt kívánok. Köszönöm a beszélgetést.

Kósa Ádám, EP-képviselő, Fidesz: – Köszönjük szépen.