A rászorulók kérése ellenére hosszú évekig halogatta a kormány, hogy megalkossa azt a törvényt, amely biztosítja a siketeknek a jelnyelv használatának jogát. Szeptemberben kerül a parlament elé a régóta várt tervezet, elfogadása gyermekek ezreinek könnyíti meg a tanulást, és siketek tízezrei előtt nyitja meg a lehetőséget a közszolgáltatásokhoz, a munkavégzéshez és a tájékozódáshoz. Erről beszélgetett a Magyar Hírlap Kósa Ádámmal, a Fidesz EP-képviselőjével, a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségének (Sinosz) elnökével.
– A legfontosabb változás az, hogy jogszabályba foglalják a jelnyelv használatának jogát és az, hogy a magyar jelnyelv és az ezen alapuló siketkultúra is védendő érték. A törvény megszületésével az élet minden területén – különösen fontos ezek közül az oktatás, a munkavégzés és a közszolgáltatásokhoz való hozzáférés – jogosultak lesznek a siket és nagyothalló emberek anyanyelvükként a magyar jelnyelvet használni. Fontos előrelépés a siket gyerekek oktatása, a kétnyelvű iskolai modell bevezetése, amely már a magyar jelnyelvet használja az oktatásban. – erre eddig nem volt. Másik fontos előrelépés a jelnyelv oktathatósága mindenkinek, különösen a siket gyerekek szüleinek, maguknak a hallássérülteknek és minden érdeklődőnek. A médiatörvényt is módosítani kívánja a tervezet, a nagy televízióknak kötelezővé tenné napi négyórányi műsor feliratozását.
– Hány embert érint hátrányosan hazánkban a törvényi szabályozás hiánya?
– Az érintettek esetében statisztikai számként hatvanezer embert tudok említeni, de túlnyomó részük most sem tudja, mihez lenne joguk. Talán a törvény elfogadtatása után könnyebben élnek majd jogaikkal.
– Miért várta kormány ilyen sokáig a törvényalkotással?
– Generális kérdés volt a jelnyelv státusának meghatározása. A Sinosz mindig azért küzdött, hogy magát a magyar jelnyelvet ismerjék el mint a siket és nagyothalló emberek elsődleges nyelvét. Ebben nagy segítségünkre volt a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény, amely előírja az azt ratifikáló tagállamoknak, így Magyarországnak is, hogy ismerjék el a jelnyelvet. A Sinosz mintegy húszéves küzdelme érkezett el a legutolsó hegygerincig – reméljük, a csúcs is meg lesz hódítva az ősszel.
– Az európai parlament történetében elsőként szólalt fel jelnyelven, ráadásul elég kényes témában, a szlovák nyelvtörvény ügyében. Milyen visszajelzéseket kapott képviselőtársaitól?
– Csak pozitívat. A szlovák EP-képviselők sem jelezték aggályaikat, mert összekapcsoltam a nyelvtörvény okozta diszkriminációt a siket és nagyothalló emberek jelnyelvvel kapcsolatos hátrányaival, és így érzékeltettem képviselőtársaimmal annak fontosságát, hogy a fogyatékosságüggyel Európának foglalkoznia kell.
– Melyik területeken sürget változásokat az EU-ban a fogyatékkal élők életminőségének javítása érdekében?
– Az ENSZ-egyezmény elfogadtatását fogom szorgalmazni, mert eddig kilenc tagállam fogadta csak el. Emellett a szociális és foglalkoztatásügyi bizottságban jelentéstevő szeretnék lenni egyrészt a jelnyelvek helyzetével, másrészt a fogyatékos emberek munkavállalási lehetőségeivel kapcsolatban.
– Hazánk 2008-ban fogadta el az ENSZ-egyezményt az esélyegyenlőség biztosításáért. Végrehajtja a kormánya vállalásait?
– Ha a jelnyelvi törvényt elfogadja a parlament, elmondhatja, Magyarország elkezdte az egyezmény végrehajtását. Más területeken még adós a fogyatékkal élők közösségének, de bízom benne, hogy a gazdasági válság közepette sem felejtenek el minket.
– Régi törekvése a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségének elnökeként az esélyegyenlőségi ombudsmani poszt létrehozása. Lesz-e érdekvédője csaknem egymillió fogyatékkal élő embernek?
– AZ ENSZ-egyezmény előírja, hogy legyen kormányzattól független mechanizmus, amely ellenőrzi a végrehajtást. Mi, a többi fogyatékosokat képviselő érdekvédelmi szervezettel közösen úgy gondoljuk, az ombudsmani poszt létrehozása lenne a legcélszerűbb. Tudomásunk szerint foglalkoznak az üggyel.
(Sándor Csilla, Magyar Hírlap)