Bajkeverő riporter a minisztériumban (RTL Házon kívül című műsora)

SzMM szakállamtitkár Korózs Lajos: Remélem nagyon szégyellik magukat azok, akik idejöttek balhét csinálni.

Háttérben SzMM sajtós: Kérem ne vegyék fel a kamerával, mert dolgozom, és nem szeretném, ha én benne lennék.

RTL riporter Erdélyi Angelika: Mi is dolgozunk, és éppen azért vesszük fel.

SzMM sajtós: Egyeztetni kellett volna az interjúkérelmet, kérem állítsák le.

Riporter: Nem fogjuk leállítani, ez egy sajtó nyilvános esemény.

SzMM sajtós: Ez így, interjúkérelmet ugyanúgy velünk kellett volna egyeztetni.

Riporter: Az volt odaírva a meghívóba, hogy van lehetőség arra, hogy a miniszterrel és a szakállamtitkárral interjút készítsünk.

SzMM sajtós: Ez így van, amennyiben jeleznek…

Riporter: Az nem volt ott.

SzMM sajtós: Jó, rendben. (el)

A szociális minisztériumban az egyik sajtóreferens vonta kérdőre stábunkat, miután az épületben interjút készítettünk a Vakok Szövetségének elnökével. Mi hívtuk oda őt akkorra, amikor siket olimpikonoknak rendeztek fogadást. A Házon kívül stábja azért jött el az ünnepségre az érdek-képviseleti szervezetek vezetőivel, mert a minisztérium nem akart nyilatkozni a fogyatékos szervezeteknek szánt támogatások tervezet csökkentéséről. Azt gondoltuk majd itt szóra bírjuk őket, mivel ez volt a miniszter és az államtitkár egyetlen nyilvános programja a hét elején.

A siketek olimpiáján induló sportolókat jöttek méltatni, de a siketek és vakok szövetségének vezetői nem érkeztek ünnepi hangulatban.

Kósa Ádám: Magyarul lehúzhatjuk a redőnyt, bezárhatjuk a boltot.

Szőke László: Gyakorlatilag a teljes ellehetetlenülését jelenti a tevékenységünknek.

A vakok szövetsége idén 207 millió forintot, a siketek legnagyobb szervezete pedig 177 millió forintot kapott a költségvetésből. Ehelyett jutna nekik jövőre 50-50 millió és nem értik miért csak ennyi.

Korózs Lajos: Isten éltesse a sportolókat erőben egészségben! Sok dicsőséget hozzanak Magyarországnak!

A fogadás közben nem csak az étel és az ital fogyott, de a miniszter fényképezkedett is a siket olimpikonokkal. Aztán a vakok szövetségének elnöke egyszer csak elunta a várakozást és megszólította a minisztert.

Szőke László: Miniszter Úr, én szeretnék kérdezni, hogyha lehet. Mi indokolja a fogyatékosokat tömörítő érdekvédelmi szervezetek költségvetésének jelentős csökkentését?

SzMM miniszter Herczog László: Konstrukciós változás történt. Az a tétel, ami most a saját költségvetési sorukon szerepel az csak a működés támogatása és emellett van egy külön keret, amire pályázni lehet.

Szőke László: A látássérülteknek folyamatosan kell biztosítani az alapvető szolgáltatásokat nem tehetjük függővé egy esetleges pályázat sikerétől.

Herczog László: Biztos vagyok benne, hogy ebben a pályázatban sikerük lesz.

Riporter: Bocsánat Miniszter Úr, az RTL Házon kívül műsorától jöttünk, elhoztuk ide a SINOSZ elnökét illetve Szőke Urat a Vakok és gyengén látók Országos Szövetségének elnökét, hogy feltehessék kérdéseiket. Az első és alapvető kérdés, hogy miért kellett ennyivel csökkenteni ezeknek a szervezeteknek a támogatását.

SzMM sajtófőnök Nothoff Ingrid: Elnézést megengedik azt, Elnök Úr megengedi, hogy a hölgyek, urak fölálljanak oda és egy sajtótájékoztatót tartunk? Oda fölállunk és akkor lehet kérdezni, jó?

Riporter: Tudjuk folytatni ott ezt a diskurzust? Jó.

A miniszter a rögtönzött sajtótájékoztatón is azzal érvelt, hogy kettéválasztanák a szervezetek támogatását. Működésre az állam ad pénzt, 50 milliót, a programokra pedig pályázhatnak a szervezetek.

Riporter: Miniszter Úr ezt miért kellett kettéválasztani?

Herczog László: Átadnám a szót a főosztályvezető-helyettes úrnak és ő adna erre egy érdekes magyarázatot.

Riporter: Miniszter Úr, elnézést, a SINOSZ-nak az elnöke szeretne még kérdezni valamit…

SzMM főosztályvezető-helyettes Kemény Péter: Ön kérdezte, hogy miért kell ezeket különválasztani, azért mert több szervezet működésénél is hatalmas aránytalanságokat ta-ta-találok a beszámolókban és a tervezéseknél is. Hatalmas villaszerű székházakban működnek, nagyon sok pénz megy el projektmenedzsmentre, olyan képzésekre, amiket egyáltalán nem tartunk indokolatlannak, indokoltnak. Búvártanfolyamot számolnak el, jógaképzést számolnak el a szervezetek.

Riporter: Mondja meg, hogy melyik szervezetekről van szó konkrétan!

Kemény Péter: Nem szeretném megmondani, itt vannak nálam a beszámolók.

Riporter: De ez így nehéz, és azt ki fogja megtudni és mikor?

Kemény Péter: Itt vannak nálam a beszámolók, azt gondolom, hogyha engedélyt kapunk a szervezetekről arra, hogy ezeket az adatokat megmutassuk, szívesen megteszem, viszont ezekkel a szervezetekkel szakmailag együttműködünk és én nem szeretném…

Riporter: Két szervezetnek a képviselőjét elhívtuk most ide, ők közöttük vannak? Esetleg lehet tőlük engedélyt kérni arra, hogy…, vagy biztos vannak nekik is ezzel kapcsolatban kérdéseik.

Szőke László: Én engedélyt adok a főosztályvezető-helyettes úrnak.

Kemény Péter: Köszönöm szépen, akkor ezt mindjárt meg is tudjuk tenni.

De nézzük a felsorolt vádakat, a villaszerű székház igaz, a Vakok Szövetsége működik itt, de a hivatalvezető szerint ezt egy bárótól örökölték, ő hagyta a szervezetre. Az épületet később államosították, majd a rendszerváltás után a szövetsége visszakapta, de elidegenítési és terhelési tilalom mellett. Vagyis, ha akarnák most akkor sem tudnák eladni.

Búvártanfolyam szintén volt, de az már a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségénél, elnökük szerint viszont ezt a siket búvárok maguknak fizették.

Riporter: Hogyhogy ezek évekig nem derültek ki, vagy évekig nem történt meg ez az átalakítás, hogyha ezek nem most kezdődtek?

Kemény Péter: Ez egy nagyon jó kérdés, én azt gondolom, hogy itt közrejátszik, hogy minden esetben amikor átalakítási javaslatot tett a tárca, mert hogy ez egy többéves játék minisztérium és a szervezetek között, akkor sajtóhoz fordulva, vagy parlamenti képviselők által beterjesztett módosítókkal visszakapták maguknak ezeket a támogatási összegeket.

Riporter: Kósa Ádám nagyon-nagyon szeretne kérdezni.

Dr. Kósa Ádám: Először találkozom a miniszter úrral, át is adnám a névjegykártyámat, mint Európa parlamenti képviselő. Az Autisták Szövetségénél, a Mozgássérülteknél, Vakoknál mindenhol be kell szüntetni a tevékenységet, tehát újra és újra azt a kérdést teszem föl, mi az oka annak, hogy nem került sor előzetes egyeztetésre.

Kósa Ádám névjegykártyát ugyan kapott a minisztertől de a szót a tárcavezető megint átadta, most az államtitkárnak.

Korózs Lajos: Remélem nagyon szégyellik magukat azok, akik idejöttek balhét csinálni, remélem nagyon szégyellik magukat azok, akik valótlanságot állítanak és tíz millió embert, tíz millió magyar állampolgárt megtévesztenek. Hát vannak olyan civil egyesületek, akik magasabb színvonalon képeznek vakvezető kutyákat, mint éppen most a vakok szövetségének vakvezető kutyaképző iskolája. Nekem nincs három titkárnőm. Az ügyvezetőnek meg van. Olyan székházban kell lenni a vakok szövetségének, hogy egy bankot is megszégyenít?

Kedves barátaink messzire mentek, azt gondolom, hogy egyezségre fogunk jutni, és ha megengedik elmennék a sportolókhoz, mert ők megérdemlik, hogy ezt az órát még, ami a parlamenti ülésig hátra van velük töltsem.

Egyébként talán nem csak mi voltunk ünneprontók, a megajándékozott siket vízilabdázók és szüleik sem örültek annyira.

Szülő: Szeretném veletek megosztani, hogy mégis mit kaptunk jó?

Felfújható 300 forintos kínai labdát, vízilabdások számára egy (póló) nekem valószínűleg eléggé sztreccs, úgyhogy nem jön föl, kaptunk egy nagyon szép piros sapkát, kaptunk egy – ez lehet, hogy hajkefe – nem tudom. Hát szeretnénk megköszönni, az olimpiai aranyéremnek a díjazását. Úgy érezzük, hogy ha ennyit érünk, akkor el kell gondolkozni azon, hogy mennyire csinálja tovább a csapat. Köszi szépen!