Együttélni a fogyatékossággal: UNICEF-díjas fotók a gyerekekért

Jubiláló verseny
 
Immár tizedik alkalommal adták át az év fotója díjat. A nemzetközi szervezet minden évben kiírja pályázatát, amelyre rengeteg művész jelentkezik. Így volt ez idén is, 33 ország 123 meghívott művésze vett részt a megmérettetésen, a zsűri pedig összesen 1147 alkotásból választotta ki a díjazottakat. Az idei képeknek különleges üzenetei vannak, ezeknél fontos elolvasni a szereplők életét, megismerni a világukat. Mert itt önmagában a képek nem olyan „ütősek”, itt a sorsok, a körülöttük lévő világ, az elfogadás, a megértés és megismerés a fontos. A versenyen sajnos csak három kép lehet nyertes, de a bírák még tíz alkotást neveztek meg, amelyre szintén érdemes odafigyelni, megnézni, elgondolkozni rajta.
 
Svéd fotós Tanzániában
 
A pálmát idén egy 27 éves svéd fotós, Johan Bavman vitte el, akinek a képén az észak-tanzániai Mwanza városban két kislány játszik az osztályteremben. Első ránézésre nem is olyan meglepő a kép, s a felületes néző, hamar túl is siklanafelette. Ám, ha jobban megfigyeljük, a két kislány nagyon is különleges. A 10 éves Mwanaidinon nem látszik elsőre, hogy vak, viszont barátnője furcsasága rögtön szembeötlő lehet. Selina albínó, bőre, haja, szeme nagyon világos és különlegesen érzékeny. S, hogy miért kapta ez a kép az első helyet? A zsűri indoklása szerint, fontos, hogy beszéljünk, hogy az albínókról, akik Afrika egyik legveszélyeztetettebb népcsoportja, melyet nemcsak kirekesztenek, hanem sokszor brutális támadásoknak is ki vannak téve. A képen szereplő kislány egyedül az iskolában érzi biztonságban magát. A kép üzenete, azon túl, hogy az albínók különleges sorsára hívja fel a figyelmet, pozitív mintát is mutat: a barátság legyőzi az előítéleteket.
 
Autista világ
 
A második helyezést elért kép is, inkább a mögöttes tartalom miatt érdekes. Itt is egy olyan problémára, betegségre szeretné a fotós felhívni a figyelmet, amelyről tudunk,amelyet ismerünk, mégsem beszélünk róla. Milan Jaros fotóján az ötéves Adélka látható, egy prágai kislány, aki az autistáknak fenntartott óvodába jár. Mi az az autizmus? Hogyan lehet vele együtt élni? Mit tehet a szülő? Ezek és még ezernyi hasonló kérdés motoszkálhat a nézőben. Egy kislány van a képen, akiről senki sem mondaná meg elsőre, hogy beteg. Pedig az ő világa nagyon is különleges. S bizony nincs egyedül, rengeteg sorstársa van a világon, akikre fokozottabban oda kellene figyelni, az UNICEF adatai szerint mintegy 200 millió gyerek él valamilyen fogyatékossággal. az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye szerint különleges támogatásra van joguk, hogy részt vehessenek a társadalom életében. Reméljük, hogy ez a törekvés nem marad meg a hangzatos szavaknál.

Tea és boldogság

Hogy mit jelent egy csésze tea? Talán mi nem is értékeljük, de a pakisztáni Yasin sejk menekülttábor gyerekeinek egy csésze tea a kikapcsolódás, gyógyír a gondterhelt, kilátástalan hétköznapokra. A szingapuri Edwin Koo (Zuma Press) a pakisztáni Yasin sejk menekülttáborban készítette felvételét. A képen a gyerekek kannákkal a kezükben várják a teasztást, hogy egy pár pillanatig elfelejtsék, milyen szörnyűségek történtek velük. A háború sújtotta Swat völgyből több millióan menekültek el, köztük sok gyerek, akinek a sorsa egyelőre kilátástalan. Életüket egy menekülttáborban élik, ahol rengeteg fertőzés, betegség veszélyezteti őket. Az UNICEF fokozottan odafigyel a gyerekek egészségére, s a tavalyi évben 200 ezer gyereket oltottak be a fertőző betegségek ellen. Ez a kép is elgondolkoztat minket, nézőket, hogy bizony egy pohár teának is mekkora értéke van.

Szerző: Almásy Katalin
Fotó: www.unicef.de