Egyéb

Ellehetetlenülhetnek az alternatív munkapiaci szolgáltatók

Ellehetetlenülhetnek az alternatív munkapiaci szolgáltatók

2010. 03. 01.

A Munkaesély Szövetség lépett először a magán munkaközvetítői tevékenység feltételeiről szóló 118/2001 évi kormányrendelet módosításával kapcsolatban, mely a 285/2009.(XII.11.) kormányrendeletben történt meg, a non-profit szolgáltatók nevében értetlenségüknek adtak hangot. Jó okuk volt rá, mert a kormányrendelet felzúdulást keltett a munkaerő-közvetítéssel foglalkozó nonprofit szervezetek körében: eddig nem kellett letéti fedezetet nyújtaniuk, mert a profitérdekelt közvetítőktől eltérően térítési díj nélkül segítik álláshoz a fogyatékos és hátrányos helyzetű embereket a nyílt munkaerőpiacon. Ezután, február 17-étől 500 ezer forint letét befizetésével tarthatják meg közvetítői jogukat.

Álláspontjukat az egyik neve elhallgatását kérő civil nyilatkozó úgy foglalta össze, hogy mivel nem kérnek és nem is kérhetnek pénzt a segítségre szorulóktól, a kockázat annyi, hogy a munkavállaló legfeljebb nem tud elhelyezkedni. A rendeletet kibocsátó Szociális és Munkaügyi Minisztérium azonban súlyos biztosítékot akart. Lapunknak elküldött álláspontjában kifejti, hogy ez a vagyoni biztosíték védi a magán-munkaközvetítés során kiközvetített munkavállalók érdekeit. Továbbá azt állítja, hogy a munkavállalók számára garanciális jelentőségű, hogy – függetlenül a közvetítő tevékenységet folytató szervezet profitorientáltságától – a keletkezett kár megtérítése biztosított legyen. Ezzel szemben több lapunknak nyilatkozó civil vezető egybehangzó véleménye szerint, azzal, ha az állam támogat egy szolgáltatást, amely magán munkaközvetítéssel foglalkozik, akkor bizonyos mértékig garanciát is vállal azért a tevékenységért, tehát ezt központilag kell megoldani, nem pedig a “végeken”, vagyis a civil szolgáltatóknál.

Lapunk pontos összképet nem adhat, de a nyilatkozatra kért civil szolgáltatók többsége befizette a letétet, tagi kölcsönből és egyéb megnevezetlen forrásból. Dávid István, a Motiváció alapítvány elnöke elmondta, azért tudták ezt kifizetni, mert a sok nyertes pályázatuk eredményeként is, a vagyonukat elidegenítették, és most élik föl. Minél többen lesznek vesztesei egyes döntéseknek, annál nehezebb lesz a még talpon maradóknak is. A minisztérium álláspontja jól jelképezi azt a “bizalmi viszonyt és párbeszédet”, amely segíti a társadalomfejlesztést – fogalmazott.

Rossz üzlet

A rendelet mellett és ellenében álló felek érvei mellett az sem elhanyagolható tény, hogy az Állami Foglalkoztatási Szolgálat nyilvántartása alapján mintegy kétszáz alternatív munkaerő-piaci szolgáltatót érint a kormányrendelet, tehát kétszáz közvetítői tevékenység megtartása a tét. Egyszerű utánaszámolni, hogy a kormányrendeletet módosító szaktárca százmillió forintot vont el a szűkös támogatásból működő civil szolgáltatóktól, melyek ténylegesen állami feladatot vállalnak át, cserében a magyar és uniós pályázati támogatásért.

Mint tudjuk, a gazdasági válság élből a foglalkoztatási mutatók – nálunk durva, máshol finomabb – ingadozásáról szól. Felmerülhet az a gyanú, hogy a kormányrendelet-módosítók nem mérlegelték, a profitra hajtók mellett léteznek nonprofit közvetítők is, melyek pályázati bevételeiken túl nem rendelkeznek más pénzeszközökkel, vagyis e csekély félmilliós kiadásra sincs keretük, ezzel elveszíthetik munkaközvetítői jogukat, és az erre épülő pályázati lehetőségekről is lemondhatnak. Mindenki veszíthet, és a munkaügyi tárca dolga is nehezebb lesz, ha pályáztatóként gyengébb lábakon álló, elégedetlen partnerekkel kell együttdolgoznia. Itt jegyezzük meg, hogy a nevük elhallgatását kérő nyilatkozók a tevékenységük sikerét érezték veszélyeztetve, ezért nem vállalták a nyílt párbeszédet.

Megkésett párbeszéd

A szaktárca és a civilek vitájában az első hivatalos aktust a Munkaesély Szövetség kezdeményezte. 2010. február elején írt indítványukban Herczog László munkaügyi és Kiss Péter társadalompolitikai minisztert arra kérték, a kormány soron kívül módosítsa a rendeletet: a non-profit szolgáltatókra ne vonatkozzon a letétfizetési kötelezettség. Mivel álláspontjuk szerint jogtalan, hogy egy ingyenesen nyújtott, a társadalom számára kiemelten fontos szolgáltatás után az állam újabb pénzt vár el azért cserébe, hogy az állami feladatot a non-profit szervezetek végezhessék. Ekkor még volt két hetük a meggyőzésre.

Miközben nem történt előrelépes az egyeztetésben, lapunk kérdésére részletes útmutatás érkezett a tárcától; eszerint a vagyoni biztosíték a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek (ILO) a magán-munkaközvetítő ügynökségekről szóló 181. számú egyezményének 8. cikkére figyelemmel került a rendeletbe. A nevezett cikk alapján Magyarország, mint az ILO tagállama, köteles valamennyi szükséges intézkedést megtenni annak érdekében, hogy megfelelő védelmet biztosítson a magán-munkaközvetítő ügynökségek által toborzott munkavállalóknak, és megakadályozza a velük kapcsolatos visszaéléseket.

– Nem tudok olyan precedensről, ami indokolna egy ilyen rendeletet. Olyan szervezteket viszont ismerek, amelyeket ez ellehetetlenít, és/vagy ügyeskedésre kényszerít. A rendelet következménye nem fog nagyobb biztonságot nyújtani, viszont a legkiszolgáltatottabb emberek számára kevesebb lesz a szolgáltatás és így a lehetőség – kommentálta ezt az érvelést Dávid István.

A minisztérium válaszának értékelésére a non-profit munkaerő-piaci szolgáltatókat tömörítő Munkaesély Szövetség elnökét kértük meg. – A minisztérium álláspontja a hivatkozott ILO egyezmény önkényes félreértelmezésén alapul. Az egyezmény azon magán-munkaközvetítők vonatkozásában fogalmaz meg szankcionálási kötelezettségeket amelyek, “csalárd gyakorlatot folytatnak, illetve visszaélnek jogaikkal.” Ezek az intézkedések lehetnek olyan törvények vagy más rendelkezések, amelyek eltiltást is magában foglaló büntetéseket helyeznek kilátásba magán-munkaközvetítő ügynökségekkel szemben – fejtette ki Kovács Gábor.

A szövetség és a lapunk által megkérdezett civil szolgáltatók számára a minisztérium álláspontja érthetetlen, mert véleményük szerint megelőző letétről jóhiszemű magán-munkaközvetítők esetében szót sem ejt az egyezmény. – Az meg egyenesen érthetetlen – tette hozzá Kovács Gábor -, hogy miért sorolja a megváltozott munkaképességű személyeket az ILO egyezmény által megnevezett célcsoportba, amikor az egyértelműen a vándormunkásokkal kapcsolatos visszaélésekről és “csalárd gyakorlatról ír.” – A Munkaesély Szövetség a leghatározottabban visszautasítja annak még a gondolatát is, amelyik a fogyatékos emberekkel foglalkozó non-profit szervezetet az ILO egyezmény által feltételezett cselekményekkel összefüggésbe hozza. Nem hisszük, hogy a fogyatékos és egészségkárosodott emberek érdekeit az államnak a Munkaesély Szövetséggel szemben kellene védenie – jelentette ki Kovács Gábor.

A tét nagyságát mi sem jelzi jobban, hogy a megváltozott munkaképességű és fogyatékos személyek részére munkapiaci szolgáltatást nyújtó civil szervezetek működése törvénytelenné válhat a letéti díj bevezetésével, ha pályázataikhoz nem képesek folyamatosan lekötni a kormányrendeletben maghatározott összeget. A szűkös támogatási háttér miatt ennek van realitása, így az évente ezres létszámú megváltozott munkaképességű és fogyatékos személyt nyílt munkaerő-piaci álláshelyekre segítő nonprofit szolgáltatók egy része munkaerő-közvetítői jog híján, segítség nélkül küldheti el a rászorulókat.

A vita lezárására nem került sor, a mielőbb remélt megoldás reményét talán növeli, hogy a Munkaesély Szövetség állásfoglalását továbbítjuk a Szociális és Munkaügyi Minisztérium részére.

Forrás: Berta László / www.hrportal.hu