Jogfogyatékosok: a fogyatékkal élők számon kérik a magyar állam ígéreteit
2010. 08. 11.
Magyarország két éve a világon másodikként írt alá egy olyan ENSZ-egyezményt, ami a fogyatékkal élők alapvető emberi jogainak gyakorlati megvalósulását minden korábbinál jobban segítheti. A törvénybe foglalt egyezmény teljesülésével kapcsolatban azonban a magyar állam arra sem volt képes, hogy az előírt megvalósulási országjelentést időben elkészítse.
A fogyatékosügyi szervezetek kedden bemutatott „civil” árnyékjelentése ezt válthatja ki, a főbb megállapításokat ás ajánlásokat a döntéshozók figyelmébe ajánlották. Az új kormányzat egyelőre nyitottnak mutatkozik az eddigi teljesítményt kritizáló szervezetek javaslataira, akik egyelőre türelmesek, bár az ENSZ-egyezménnyel a hátuk mögött akár Strasbourgig is hajlandóak lennének elmenni.
A mindenkori kormányzat területhez való hozzáállását jól példázza a bentlakásos hodályokba zárt fogyatékosok helyzete. Kovács Melinda, az értelmi fogyatékosok érdekvédelmével foglalkozó ÉFOÉSZ ügyvezetőjének elmondása szerint tizenötezer, főként értelmi fogyatékos ember él legalább 120 fős, nagy létszámú intézményekben. Ezeket az embereket „a köréjük épített, a védelmükre kitalált jogszabályi, intézményi és fizikai falak megfosztják a boldog élettől. Saját elmondásuk szerint nem tudnak szórakozni, barátságot, párkapcsolatot kialakítani. Nincsenek történeteik. Csak más fogyatékosokkal találkoznak, vagy olyanokkal, akiket fizetnek azért, hogy velük legyenek”.
A helyzet pikantériája, hogy egy 1998-as törvény alapján a fogyatékosokat ellátó intézményrendszert át kell alakítani úgy, hogy a bentlakásos, nagy létszámú intézmények helyett a társadalomban való életet lehetővé tevő lakóotthonok kerüljenek előtérbe.
A törvényben előírtak megvalósulása a mai napig várat magára, miközben az állam több mint húszmilliárdot költött tömegintézetek felújítására és újak építésére. Ilyen típusú kormányzati cinizmussal mentek szembe a fogyatékosügyi szervezetek most is, amikor az erre vonatkozó kötelezettségét figyelmen kívül hagyó állam helyett tanulmányt írtak az ENSZ fogyatékosok jogaival kapcsolatos egyezményének itthoni teljesüléséről.
Párhuzamos árnyékok
„A fogyatékkal élők eddig azért harcoltak, hogy minél magasabb szinten elismerjék a jogaikat” – mondta az egyik előadó az érdekvédők ernyőszervezete, a Magyar Fogyatékosügyi Caucus (MFC) „párhuzamos” országjelentésének keddi bemutatóján.
A fogyatékosok már sikerrel jártak: 2007-ben az ENSZ által elfogadott, egy évvel később Magyarország által is törvénybe iktatott egyezmény minden eddiginél nagyobb lépés a fogyatékkal élők de facto egyenlősége felé.
Az egyezményben foglaltak gyakorlati megvalósulása azonban a mai napig hiányos. Annak ellenére, hogy a ratifikált egyezmény szerint az előírtak teljesülését bizonyos időközönként vizsgálni kell, Magyarország az idén májusban esedékes országjelentését egész egyszerűen nem készítette el. Az MFC ezért saját, párhuzamos jelentést írt számos fogyatékosügyi és jogvédő szervezet, illetve az állampolgári jogi ombudsman bevonásával.
Új látásmód
„Nem öncélúan kritizálunk. A fogyatékosok által megélt valóság közvetítésével olyan szakpolitikát, intézkedéseket szeretnénk elősegíteni, amelyek érdemben változtathatnak a jelenlegi állapotokon” – mondta Gombos Gábor, aki az ENSZ-egyezmény kidolgozásában is részt vett. A fogyatékossággal kapcsolatos fogalmak folyamatos fejlődése miatt a MFC szerint ugyanis a fogyatékosok jogairól szóló 1998. évi XXXVI. törvény mára elavult, a korábban mantrázott integráció („beolvasztás”) helyett új kulcsszóként a „befogadás” kellene hogy uralja a gondolkodást.
A törvény és az ENSZ Egyezmény eltérő szellemiségét Gombos a következőképpen jellemezte: „önmagában az nem károsodás, hogy a vak ember nem lát. Az ilyen ember képességhiánya abból ered, hogy a társadalom gátakat állít elé azzal, hogy nem teszi lehetővé számára mondjuk az újságolvasást”.
A 254 oldalas árnyékjelentés szerint a szakpolitika legalapvetőbb problémája, hogy a fogyatékossággal élő embert nem definiálja megfelelően a törvény, az egyezményben idesorolt tartós pszichiátriai problémával élőket például nem tekinti idetartozónak.
A cikkekbe szedett jogi rendellenességek hierarchiájának csúcsán az értelmi fogyatékosoktól számos alapvető jogot megvonó cselekvőképtelenség áll, de a problémák az adathiánytól (a valószínűleg hatvanezres nagyságú magyar autistáknak mindössze a hatoda diagnosztizált) vagy a nem megfelelő akadálymentesítéstől kezdve az oktatási törvény diszkriminatív jellegéig, a fogyatékosok és a fogyatékos nők többszörösen hátrányos helyzetéig terjednek.
Határidő után
Miután az egyezményben foglaltak teljesítésének határideje „most” van, magát adja a kérdés, hogy miképpen reagálnak a késedelmes teljesítésre a fogyatékosügyi szervezetek. Kovács Melinda ÉFOÉSZ-igazgató a Hírszerzőnek azt mondta, a „fogyatékosok mostoha helyzete a mindenkori kormányzat hibája, azért, hogy az állami jelentés nem készült el, nem tehetjük felelőssé az új kormányzatot”.
A szervezetek abban bíznak, a jelentésükben megfogalmazottakat a kormány figyelembe veszi majd, sőt a döntéshozatalba őket is bevonja. Az eddigi jelek szerint a Fidesz nyitott erre, a jelentés bemutatóját a „közös célok” megvalósítása mellett fel is szólaló siket fideszes képviselők, az Országgyűlésben működő Tapolczay István és az EP-t erősítő Kósa Ádám mellett több minisztériumi tisztviselő is megtekintette. Tapolczay utalt arra is, a fideszes kormányzat október közepére akár el is készítheti a hivatalos állami jelentést.
Ellenzéki politikusok közül egyedül LMP-st láttunk. Schiffer András, az LMP frakcióvezetője tudósítónknak úgy festette le pártját, mint amely eddig és a jövőben is ki fog állni az esélyegyenlőség mellett.
Stratégiai türelem
A szervezetek egyelőre türelmesek, annak ellenére, hogy az ENSZ-egyezmény hatálybalépése óta már nem teljesen tehetetlenek. Gombos elmondása szerint már folyik azoknak a törvényeknek a feltérképezése, amelyek alapján a fogyatékosok és az érdekvédelmi szervezetek „akár Strasbourgig eljutó” stratégiai próbapereket indíthatnának. A célpont azonban még nem a Fidesz, tudósítónkat Kovács Melinda úgy tájékoztatta, nem szeretnének „türelmi időt” kitűzni, egyelőre bíznak a kormányzatban.
A jelentés bemutatóját ennek szellemében konstruktív kritikai megközelítés és építő javaslatok jellemezték. A megvalósulás ütemterve az elhangzottak szerint „a kormányzati szándékon múlik”, a szükséges minimumhoz elengedhetetlen pénz már megvan: „rengeteg forrást használnak fel így is, ezeket kéne most aktívvá tenni”.
Hírszerző/ Sarkadi-Nagy Márton