Egyéb

Képviselőként komolyabban vesznek

Képviselőként komolyabban vesznek

2011. 06. 13.

Az interjúra való felkészülés közben észrevettem egy érdekes menüpontot a honlapján, amilyet eddig egy EP-képviselőnél sem láttam. A „Gondolatok” cím alatt idézetek rejlenek. Az egyik Martin Luther Kingtől származó mondat szerint, akinek nincs miért meghalnia, annak nincs miért életben lennie sem. Mi az, amiért az életét áldozná?

Ezt a szokatlan menüt azért készítettem, mert egy picit – ahogy én magam is – kakukktojásnak számít. Én nem vagyok politikus. Igaz, most már annak számítok, de valójában érdekvédő voltam és vagyok. A siketek és nagyothalló embereket képviselem.

A munkám hasonlít az idézett mondathoz, mert úgy gondolom, hogy nem érdemes úgy élni, hogyha nem teszünk semmit magunkért, vagy az embertársainkért. Magyarországon 600 ezer fogyatékossággal élő ember él. Ebből a hallássérültek elég nagy részt jelentenek: a siketek körülbelül 10 ezren vannak, a súlyos nagyothallók pedig 50-60 ezren. Az ő érdekeiket nagyon kevesen képviselik, sokan nem is tudnak a problémáikról.

Mikor a 2009-es EP-választási kampányban utoljára beszélgettünk, azt mondta, hogy megválasztása esetén szeretné a Parlamenten belül is megőrizni a függetlenségét. A Fidesz színeiben indult, az EPP-frakción belül ülő képviselőként hogyan lehetséges ez?

Úgy gondolom, hogy a függetlenségemet teljes mértékben sikerült megőrizni. Tiszteletben tartják, hogy a hozzám tartozó kérdésekben szabadon alkothatok véleményt, és a 14 fideszes képviselő teljes mértékben elfogadja az én álláspontomat a fogyatékossággal élők ügyeivel kapcsolatban. Az más kérdés, hogy az egyéb politikai kérdésekben egyébként is egyetértek a többiekkel. Én magam is jobboldali beállítottságú vagyok, úgyhogy így kellett lennie annak, hogy tagja vagyok a Fidesz-KDNP néppárti delegációjának, illetve az EPP-frakciónak.

Mi az, amiben az EP-képviselővé válás után csalódott volt?

Csalódottság csak az idővel kapcsolatban van bennem. Az Európai Unió lassan, de biztosan működő intézményrendszer. Egyik napról a másikra nem lehet eredményeket elérni. Lassan két éve vagyok képviselő, és most kaptam a lehetőséget, hogy jelentést írjak a fogyatékkal élők helyzetéről. Minden képviselőnek ez az álma, hogy jelentést írhasson, ráadásul a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése után a jogalkotási feladatok a megsokszorozódtak, így egyre kevesebb a lehetőség az egy témával kapcsolatos nagyobb ívű jelentések készítésére. Sok idő kell, amíg valaki lehetőséget kap. Tudomásul kell venni, hogy ez az intézményrendszer nem teszi lehetővé a gyors megoldásokat. Cserébe viszont biztos lehetek abban, hogy, amit javasolok, az megvalósulhat és egyre nagyobb nyomás alá kerülhetnek az EU-s intézmények a civil szervezetekkel karöltve.

És mi az, ami a képviselőségben leginkább tetszik önnek?

Nagyon jó, hogy befolyásolni tudok folyamatokat, hogy számít a véleményem. Érdekvédelmi vezetőként is számított a véleményem, de kevésbé. Most már képviselő vagyok, most már komolyabban vesznek, és adnak a véleményemre. Ez a változás önmagában egy kicsit szomorú és csalódást keltő, de nekem személy szerint most öröm, mert lehetőséget ad a kezembe. A jelentésírás is azt mutatja, hogy másfél évnyi munka után elismerik azt, hogy alkalmas vagyok erre a feladatra.

A karrierje nem mondható tipikusnak a fogyatékkal élők körében, de az sem szokványos, hogy valaki érdekképviselőből legyen politikus.

A hallássérültek körében ez szokványos dolog: minden olyan hallássérült, aki akar tenni valamit a közösségért, részt vesz a munkában helyi, megyei, vagy országos szinten. Az aktív hallássérültek mind részt vesznek a SINOSZ (Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége) munkájában ifjúsági vezetőként, elnökségi tagként, vagy máshogy. Én is így jártam be a ranglétrát, és úgy lettem utána elnök, úgyhogy ezt nem tartom kirívónak.

A politikusi pályafutás valóban nem megszokott, de annak kellene lennie. A legjobb megoldás az, ha az érintetteknek adnak lehetőséget, hogy képviseljék a saját és embertársaik érdekeit. Az Európai Parlamentben 736 képviselő van. Az Európai Unió lakosságának 10 százaléka fogyatékossággal élő. Ha ezt nézzük, akkor az EP-ben legalább 70 fogyatékkal élőnek kellene ülnie, de ez nincs így. Magyarországon is eddig csak a Fidesz-KDNP élt ezzel a lehetőséggel. A magyar parlamentben is Fidesz-színekben ül két fogyatékossággal élő képviselő.

Továbbra is ön és egy kerekesszékes kollégája dolgozik fogyatékkal élőként az Európai Parlamentben?

Több fogyatékossággal élő képviselő van, de a „mozgalmi életből” érkezett személyként egyedül vagyok. A többiek baleset következtében lettek fogyatékossággal élők, tevékenységükben nem teljes mértékben erre fókuszálnak. Én sem csak erre fókuszálok, közlekedési kérdésekkel, állampolgári kérdésekkel is foglalkozom, de nálam első helyen áll a fogyatékosságügy.

Ön jelnyelvi tolmácsok segítségével szólal fel a Parlamentben és most is így beszélgetünk. Mikor bekerült az EP-be, azt várta el, hogy a munkáltató biztosítsa ennek költségét, vagyis Ön számára a megfelelő munkakörülményeket? Ez megvalósult, vagy a képviselői keretből kellett állni?

Megvalósult, erre az Európai Parlament külön keretet biztosít.

Brüsszel egyébként jobb hely a fogyatékkal élők szempontjából, mint Budapest?

Ez nagy tévedés. Brüsszel egyáltalán nem akadálymentes. Vannak területek, ahol Budapest jobban áll. Brüsszelben sincs minden probléma megoldva, viszont tény: a belga társadalom sokkal jobban elfogadja a fogyatékossággal élőket, fejben jóval előrébb járnak.

Képviselősége mellett megtartotta a SINOSZ-ban betöltött elnöki tisztét, a Fogyatékos Emberek Szövetségeinek Tanácsában pedig alelnök. Hogyan tudja a képviselői ezekkel a tisztségekkel összehangolni?

Amennyi időm a brüsszeli és strasbourgi munka mellett marad, azt Magyarországon töltöm. A választókerületekre szánt, úgynevezett zöld héten, itthon vagyok. Ilyenkor minden nap különböző találkozókra, egyeztetésekre járok, így oldom meg. Szükség van a többi személy megértésére is. A SINOSZ-ba régen minden nap bejártam és ott dolgoztam egész nap. Most főleg e-mailben és skype-on tartom a kapcsolatot, és csak az aláírásokat és a fontos egyeztetéseket bonyolítom itthon.

Melyek azok a problémák, amelyek a leginkább érintik a fogyatékossággal élőket jelenleg az Unióban?

Az élet minden területén megoldásra váró problémák vannak. A legsúlyosabb gondokat én négy területen látom: oktatás, foglalkoztatás, akadálymentesség, egyenlő esélyű hozzáférés.

Ez a négy területet érintve nagyon nagy különbség van a tagállamokban, de a foglalkoztatás a legsúlyosabb probléma. Magyarországon, vagy Közép-Kelet Európában a fogyatékkal élők 10 százaléka dolgozik, 90 százalékuk munkanélküli. Nyugat-Európában a 40 százalékuk dolgozik, tehát igen nagy a különbség.

Ezek a problémák főleg társadalompolitikai eszközökkel oldhatók meg, ami többségében tagállami hatáskörben van. Hogyan lehet mégis uniós szinten hatékony munkát végezni? Hogyan képes egy uniós fogyatékosságügyi stratégia hatékonyan kezelni ezeket a kérdéseket?

A stratégiát a tagállamok kötelesek figyelembe venni, ezért próbálom a jelentésben a jobb irányokat erősíteni. A stratégia nyolc területet jelöl meg, és az én jelentésem is ebben a szerkezetben épül fel. A tagállamok tíz év alatt a stratégia alapján intézkedéseket hozhatnak a Bizottság útmutatása alapján. Mivel ez a dokumentum elsősorban a Bizottságra vonatkozik, ezért lenne fontos, hogy az Európai Tanács asztalán lévő, az Európai Parlament által is támogatott, a hátrányos megkülönböztetés elleni fellépést célzó jogszabály is mielőbb átmenjen, mert részben ez lenne a garancia a fogyatékosságügyi stratégia tagállami szintű megvalósítására is.

A fogyatékosságügyi stratégia tehát irányt mutat és célokat határoz meg, de konkrét számokat még nem tartalmaz. Az Európa 2020 növekedési stratégiában vannak ugyanakkor ezekre a területekre vonatkozó általános célszámok. Például a foglalkoztatás szintjét általában véve 75 százalékra kell emelni, vagy beszélhetünk a felsőoktatásban részt vevők számának növeléséről.

A jelentésében javasol célszámokat kifejezetten a fogyatékkal élőkre?

Nem, számokat nem javasolok, ez nem a mi kompetenciánk. Inkább intézkedésekre vagy megoldásokra koncentrálok. Mondok egy példát: azt szeretnénk, hogy a statisztika egységes fogalom legyen a tagállamokban. Most nagyon nehéz összehasonlítani a fogyatékossággal élőkre vonatkozó statisztikákat a tagállamokban, mert a szakkifejezések alatt is mást és mást értenek az egyes országokban. Javasoljuk tehát, hogy egységesítsük a fogalmakat, ahogy azt is, hogy hozzanak létre egy bizottságot, amelynek a fogyatékkal élők helyzetének vizsgálata, ellenőrzése, monitorozása lenne a feladata.

Azt mondta, hogy a fogyatékosságügyi stratégiát „figyelembe kell vennie” a tagállamoknak. De kötelező erejű célokat nem ír elő. Ez egy következő lépés lesz?

Akkor lesz kötelező, ha az Európai Tanács olyan jogszabályt fogad el, ami ezt kötelezővé teszi. Ez egy hosszú folyamat: az Európai Bizottság javasolt egy stratégiát, az Európai Parlament állást foglal a kérdésben, ez az, amit én írok, és ezen álláspont alapján a  Bizottság további, konkrét intézkedéseket javasol majd a meglévő intézkedési tervéhez illeszkedően. Ha pedig szükséges, akkor a tagállamok saját, illetve az Európa Tanácsban pedig együttesen jogszabályokat alkotnak.

Egy konkrét dátum viszont mégis van: a Bizottság azt vállalta, hogy a következő két évben "akadálymentesítési intézkedéscsomagot" fognak javasolni. Még nem tudni, hogy ez pontosan mit fog tartalmazni, de a jelentésemben már teszek javaslatokat, hogy mi legyen benne, segítve a Bizottság munkáját.