2010. 01. 25.
Ettől az intézkedéstől a kormány mintegy 46 milliárd forint bevételt vár, azt azonban nem lehet tudni, valóban arra fordítják-e ezt az összeget, amire eredendően hivatott – munkahelyteremtésre.
A Szociális és Munkaügyi Minisztérium ugyanis tavaly például zárolta a Munkaerő-piaci Alap Rehabilitációs Alaprészének 2009. évi, mintegy 3,3 milliárd forintos keretét. Az indok a válság volt.
A rehabilitációs járulék emelésének adott esetben pozitív hatása is lehetne akkor, ha a húsz főnél több embert foglalkoztató cégek, alkalmazottjaik öt százalékát megváltozott munkaképességű emberek tennék ki.
Emellett azonban egyrészt a fogyatékos emberek támogató szolgálatainak finanszírozását már 2009-ben változtatták meg úgy, hogy többen ellátás nélkül maradtak. Akkor ugyanis döntött a kormány és a támogató szolgálatot nem kötelező önkormányzati feladatként, hanem pályázati úton szervezte meg. Ezzel a lépéssel közel kétmilliárd forintot vettek ki a rendszerből. (2008-ban nyolcmilliárd forintot, míg 2009-ben 6,2 milliárd forintot fordítottak erre a célra.)
2009. január elseje óta pedig 75 százalékra csökkent a megváltozott munkaképességűek bértámogatása.
Tehát bár egyik oldalon nőtt a rehabilitációs járulék, másik oldalon csökkent a fogyatékos emberek támogatása. Az egymással ellentétes lépések következményeként növekszik a munkanélküliség a fogyatékossággal élő emberek körében, akik amúgy is kétszer, háromszor gyorsabban szorulnak ki a munkaerő-piacról, mint mások.
Hazánkban a legutóbbi népszámlálás adatai szerint 577 ezer fogyatékos ember van, az aktív korú, megváltozott munkaképességű személyek számát pedig 700 ezer főre (NYUFIG 2007) tehetjük. Az aktív korúak körében jelenleg 11 százalékos az állástalanság, míg a megváltozott munkaképességű embereknek mindössze 7-9 százaléka dolgozik. Ez utóbbi arány azt jelenti, hogy tíz fogyatékossággal élő emberből legjobb esetben is csak egy dolgozik ma Magyarországon.