Több ponton is beleköthet az EU-csúcs Barroso stratégiájába

A heti csúcstémák egy részét – így mindenekelőtt az EU2020 stratégia tervezetét – a (külügy- és esetenként európai ügyi miniszterek alkotta) általános ügyek EU-tanácsa is megvitatja majd hétfőn, a miniszterek brüsszeli ülésén. A legérzékenyebb kérdéseket illetően azonban immár a csütörtök-pénteki EU-csúcsra vár az érdemi állásfoglalás. A formális EiT-találkozók táncrendjébe tartozó, szokásos tavaszi „gazdaságpolitikai csúcs” az EU2020 mellett ismét szembesülni fog a „görög ügy” állásával, napirenden lesz a nemzetközi klímaalkuban képviselendő európai álláspont ügye, és diplomáciai források szerint az ülésen elnöklő Herman van Rompuy EiT-elnök érdemi megvitatásra ajánlja majd az EU-kínai kapcsolatok tágabb összefüggésekben történő értékelését is.

Az EU2020 esetében tanácsi források tudni vélik, hogy a március 3-án közzétett bizottsági papír (ld. Bruxinfo 2010. március 4.) a maga teljességében most még biztosan nem megy át. A célkitűzések egy részét egyelőre sokan vitatják, csakúgy, mint a célok mindegyikét kísérő számszerűsített javaslatokat, az elvben végrehajtást szolgálni hivatott úgynevezett kiemelt programok pedig a mai formájukban szinte biztosan parkoló pályára kényszerülnek majd. Aminek fényében akadnak olyan tanácsi hangok, hogy az eredetileg kilátásba helyezett menetrend – amely szerint júniusban már a konkrét tagállami célkitűzésekkel kiegészített teljes programról kellene dönteni – aligha lesz tartható. „A dolgok mai állása szerint leghamarabb az októberi EiT idejére lehet kész minden. Persze mindig történhetnek csodák” – jegyezte meg minderről egy veterán tanácsi diplomata.

Emlékezetes, hogy José Manuel Barroso bizottsági elnök még azzal mutatta be a stratégiatervezetet, hogy az új programnak egyszerre kell kiutat kínálnia az EU és tagállamai számára rövidtávon a válságból és tartós növekedési pályára állítani az európai gazdaságot, amely már a krízist megelőzően is a leszakadás jeleit mutatta. A brüsszeli testület a kihívások, a teendők és a lehetséges megoldási pályák rendszerét egyfajta cél-hierarchiába strukturálta, amelynek legtetején a „tudásalapú (vagy intelligens)”, a „fenntartható” és a „kirekesztéstől mentes” növekedés hármas prioritása állna. Értesülések szerint ez az egyetlen, ami jó eséllyel fenntartások nélkül „átmehet” majd az állam- és kormányfők ülésén is, de hasonlóan kedvező elbírálásra már aligha számíthat a prioritások teljesülését szolgálni hivatott öt főbb (többnyire számszerűsített) célkitűzés.

Az utóbbiakkal az a baj, hogy közülük egyik-másik az adott formában sokak számára megkérdőjelezhetőnek minősül, miközben még többekben ellenérzéseket keltenek a számszerűsített célok. A legtöbb kétkedés mindenekelőtt az ötödik, a szegénység radikális visszaszorítását célzó törekvés kapcsán észlelhető, többnyire megkérdőjelezve, hogy mindez konkrét formában valóban mérhető-e, illetve hogy lehetséges-e (és érdemes-e) csak erre külön uniós programokat megfogalmazni. „Ha a gazdaságot egészséges alapokra állították, ezzel beprogramozzák a szegénység fokozatos eltűnését is” – vélekednek skandináv források, míg az egyik tagállami diplomata többek véleményét abban foglalta össze, hogy „annak bejelentése, hogy 2020-ra a szegénységben élők arányát 25 százalékkal csökkenteni akarják, a hajdani szocialista országok pártkongresszusainak politikai célkitűzéseire emlékeztet, nem pedig racionális gazdasági programra”.

Ami a számszerű célokat illeti, ezekkel is sokaknak sokféle bajuk van. Barroso csapata kezdettől fogva hangoztatta, hogy kerülni akarják a Lisszaboni Stratégia több tucat célszámból álló, eltúlzottnak bizonyult ambícióit, úgyhogy a mostani stratégia bemutatásakor büszkén hangoztatták is, hogy az új dokumentum csupán öt területen (így a foglalkoztatásban, az oktatásban, a kutatás-fejlesztésben, az energetikában és említett módon a szegénység kapcsán) említ konkrét adatokat is. De a jelek szerint akadt, akinek már ez is sok volt. Alapvetően német fenntartásnak számít – de távolról sem csak Berlinben teszik szóvá -, hogy a bizottsági papírban szereplő célszámokat nem támasztják alá tényszerű tanulmányok. Ráadásul közülük akad olyan, amelyik teljesítése esetleg eleve tartományi hatáskörbe tartozik (tipikusan ilyen például Belgiumban is a foglalkoztatás és az oktatás). „Merkel nehéz helyzetben van, mert májusban sorsdöntő helyi választások lesznek Észak-Rajna-Vesztfáliában. Ha a koalíciós erők veszítenek, kormánya elbukja a felsőházi (Bundesrat) többséget is. Nyilván nem egyszerű ilyen helyzetben a tartományok zsebét terhelő célszámok mellett kiállni” – emlékeztetnek ennek kapcsán diplomáciai források. Megfigyelők körében mindenesetre azonnal feltűnést keltett, hogy Barroso a közelmúltban immár úgy fogalmazott: ha a számszerű célok elfogadását halasztják is, a mostani brüsszeli csúcson legalább a stratégiai irányokban állapodjanak majd meg.

Az említett okok miatt azonban ez sem lesz egyszerű, főként, hogy közben egyes kormányok ismert módon más célokat (is) szívesen látnának a jelenlegiek között, (vagy némelyek helyett). Többen szorgalmazzák például a versenyképesség/termelékenység kiemelt ösztökélését, miközben mások – köztük a magyar kormány – a mostani vállalások majdani költségvetési kihatásait ellensúlyozandó, már a jelen fázisban minél konkrétabb utalásokat akarnak látni a „területi és szociális kohézió” megőrzésére. Az utóbbira ugyan vannak kezdeti utalások a szövegben, ám miként Bajnai Gordon miniszterelnök fogalmazott, a visegrádi országok például ennél többet, egyfajta „területi kohéziós mutató” intézményesítését is szeretnék, utat nyitva a széles értelemben vett infrastrukturális (közúti, vasúti, vízi, energetikai, digitális stb.) kapcsolatrendszerek kiemelt támogatása előtt.

A hó elejei bizottsági EU2020-as javaslat az öt célkitűzésen túlmenően fogalmazott meg – az említett „cél-hierarchia” harmadik szintjén – végül hét politikai kezdeményezést, mint amilyen az „Innovációs Unió”, vagy az „Európai digitális menetrend”. Ezekkel szemben is sok esetben hasonló fenntartások hangzanak el a tagállamok részéről, mint a fentieknél, de éppen az előbbiek várható megkérdőjelezése miatt az utóbbiak jó eséllyel most még csak napirendre sem kerülnek egyelőre.

Ahol viszont a jelek szerint akár konklúzióra is juthat a vita, az a készülő stratégia (európai) „kormányzati modellje”. Úgy tűnik, bár itt is akadtak megkérdőjelező hangok, a fővárosok végül is készek lesznek támogatni azt az új munkaformát, amelyben stratégiai kérdések esetében – így a leendő EU2020-nál mindenképpen – a fölülről lefelé” építkezést alkalmazzák majd. Ennek lényege, hogy a stratégiai súlyú, fontosabb bizottsági kezdeményezések először az állam- és kormányfők – újabban már csaknem havi rendszerességgel, szűkebb körben, és állandó elnök vezénylete mellett ülésező – testülete elé (Európai Tanács) elé kerülnek. Azzal, hogy ilyenkor a politikai szint dönt először – majd pedig ők adják „le” végrehajtásra az adott dossziékat az EU-tanács alsóbb, miniszteri, nagyköveti, munkacsoporti szintjeinek -, brüsszeli várakozások szerint erősödhet a végrehajtási fegyelem, valamint az állam- és kormányfők elkötelezettsége a témák hatékony gondozása mellett. 

Mindez azonban tanácsi vélemények szerint önmagában kevés lehet ahhoz, hogy a júniusi határidő a teljes körű stratégia véglegesítéséhez tartható legyen. Az eredetileg elképzelt menetrend szerint, mihelyt megszületett a politikai szintű egyetértés az uniós szintű célok rendszeréről, utána az Európai Bizottság haladéktalanul konzultációt kezd a tagállamok kormányaival a ki-ki adottságaihoz igazodó nemzeti célok meghatározásáról.  Ám, miként a tagállami klímavállalások körüli alkudozások mutatták, ezek belövése aligha lesz néhány hétbe beszorítható – intenek brüsszeli bennfentesek. „Akadnak olyan vélekedések, hogy – az őszi soros elnökséget ellátó – belgák jobb, ha készülnek a staféta átvételére” – jegyezte meg ennek kapcsán egy tagállami diplomata.

Forrás: BruxInfo Portál