Uniós cél lehet a szegények számának 20 milliós csökkentése

A „huszonhetek” miniszterei nagy többséggel áldásukat adták arra, hogy a leendő, tíz évre szóló gazdaságpolitikai stratégia a szegénység vonatkozásában „legalább 20 millió fős” csökkentést írjon elő EU-szintű elvárásként. Ahhoz pedig, hogy mindennek tagállamonkénti teljesülését is számszerűsíteni lehessen, három különböző mutató lehetséges használatában maradtak. A kormányok ezek közül választhatnak – igénytől függően akár többet is – annak bemérésére, hogy az adott országban mekkora arányt tesznek ki a szegénységi küszöb alatt élők.  A tíz év alatt bekövetkező tényleges változást a szegénység és a társadalmi kirekesztettség tekintetében ehhez mérhetik majd.

Emlékezetes, hogy a márciusi EU-csúcson (EiT) a kormányok meglehetősen nagy kétellyel fogadták az Európai Bizottságnak azt a javaslatát, hogy 2020-ig 20 millió fővel csökkentsék európai szinten a szegénységi küszöb alatt élők számát. A szegénységi „mutató” egyike annak az öt kiemelt konkrét célnak, amelyet az EU27-nek el kellene érniük az EU2020 stratégia keretében. Valamennyi közül a szegénységi indikátorral szemben fogalmazódott meg a legtöbb fenntartás. Akadt elvi ellenvetés is szegénység EU-szintű – kampányszerű – kezelését illetően, de március után viszonylag egyértelművé vált, hogy a fő akadályt a különböző életszínvonalon élő tagországok teljes körében elfogadható számítási módszer hiánya jelentette.

Az Európai Bizottság a mindezek nyomán végzett egyeztetések gyümölcseként terjesztett hétfőn a tagországok miniszteri tanácsa elé egy olyan számítási formulát, ami megítélése szerint egyfelől figyelembe veszi, hogy a tagállamok különböző csoportjai különböző mérőszámokat használnak a szegénység és a kirekesztettség bemérésére, másfelől viszont módot ad a nemzeti erőfeszítések EU-szintű számbavételére is. A nemzeti adottságok figyelembevételét az szolgálhatja, hogy a tagországok a szegénység és a kirekesztettség mértékének nemzeti meghatározására három, jelenleg is létező mutató közül választhatnak (vagy akár kombinálhatják is azokat).

Az első azon családokat sorolja a szegénységi küszöb alatt élők közé, ahol a család havi jövedelme nem éri el az adott ország átlagjövedelmének 60 százalékát. A második lehetséges mérőszám az „anyagi nélkülözés” mutatója, amelyik adott személyeknek és társadalmi csoportoknak bizonyos létszükségletek kielégítéséhez való hozzáférését hivatott kifejezni. Mindehhez kilenc különböző szempontot vehetnek figyelembe, így azt, hogy valaki tudja-e rendesen fűteni a lakását, legalább kétnaponta megengedheti-e magának, hogy húst, halat, vagy ezekkel egyenértékű proteint egyen, van-e annyi megtakarítása, hogy váratlan kiadások fedezésére képes legyen, évente egyszer tud-e egy hetet távol tölteni üdülés címén a lakóhelyétől, van-e telefonja, televíziója, fridzsidere, autója. E módszer szerint szegénységi (kirekesztettségi) küszöbszint alatt azok élnek, akik e kilencből legalább négyet nem tudnak megengedni maguknak. A harmadik („munkanélküli háztartás” nevet viselő) indikátor pedig azt veszi alapul, hogy a háztartásokban élőknek van-e állásuk, vagy sem. Ha egy családban például hosszú időn át senki sem dolgozik, az kihat a család minden tagjának társadalmi tevékenységben való aktív és normális részvételére. Számos nyugati államban – így Németországban, Hollandiában és az északi államokban – ez alapján is mérik a szegénységet.

Az tehát a tagállamok egyéni döntésétől függ, hogy milyen mutató alapján tekintenek valaki(ke)t szegénynek. Az EU-szintű számítás alapjául pedig az a szám szolgál majd, hogy a tíz év során hozott gazdasági-társadalmi intézkedések nyomán hány embernek sikerül e küszöbszint fölé kerülnie. A cél, hogy ezek a – tagországonkénti – eredmények uniós szinten 2020-ra összességében legalább 20 millió főt érintő változást hozzanak.
A tárgyalások és előkészületek jelenlegi fázisában még nem volt szó nemzeti számokról, (sem a jelenleg szegénységben élők számát, sem pedig a 2020-ig terjedő nemzeti vállalásokat tekintve). Kizárólag a Bizottság által javasolt számítási módszerről született megállapodás, ami azonban már önmagában is sokakban kellemes meglepetést keltett, mivel diplomáciai és bizottsági körökben már ezen a ponton sem zártak ki a tagállamok részéről nagyobb arányú kétkedést. Azonban mint kiderült, a cseh küldöttség kezdeti különvéleménye mellett egyedül a brit delegáció „kért időt” a végső brit álláspont ismertetéséhez, utalással arra, hogy Londonban az új kormány még csak most ismerkedik az EU2020 részleteivel.

Andor László foglalkoztatási és szociális biztos mindezek alapján minősítette a hétfői ülés eredményét „jelentős teljesítmény”-nek, ami utat nyit az előtt, hogy az EU2020 célkitűzései szavai szerint kiegyensúlyozottak legyenek. Andor utalt arra, hogy megítélése szerint a szegénység-csökkentési célszám különösen a foglalkoztatás növelését célzó törekvésekkel áll szoros kölcsönhatásban, amennyiben egyfelől az utóbbi segíthet kiküszöbölni az előbbit, és megfordítva: a szegénységi szint fölé emelkedés segíthet a munkavállalói képességek javításában is. A 20 milliós célszám a magyar biztos szerint „ambiciózus, de reális”.

A miniszterek ajánlása most tehát az állam- és kormányfők június 17-i brüsszeli csúcstalálkozója elé kerül majd, ahol a huszonhetek első számú vezetői várhatóan véglegesítik az EU2020 stratégiának mind az öt számszerűsített célkitűzését. A mindezek alapján is születő nemzeti célszámok teljes köre a jelenlegi tervek szerint őszre – legvalószínűbben az októberi EU-csúcsra – válhat majd véglegessé.

BruxInfo Portál