Változtatni kell a siketek oktatási rendszerén

Sajnos a szülőknek helytelenül tanácsolták azt eddig, hogy ne jeleljenek, de szerencsére már sokan felismerik ezt a hibát – mondta Kósa Ádám, a Fidesz EP-képviselője

Baranya Róbert interjúja

A jelnyelv a siketek elsőrendű természetes nyelve, ha ezen keresztül tanítják nekik a szaktantárgyakat, akkor sokkal több tudás adható át nekik – hangsúlyozta a lapunknak adott interjúban a bilingvális oktatás bevezetése mellett érvelve Kósa Ádám, a Fidesz európai parlamenti képviselője, a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségének (SINOSZ) elnöke. A képviselő elmondta, hogy egyre több siket talál magának munkát Magyarországon, de még van hova fejlődni.

– A héten zajlik Budapesten a Siketek Világszövetségének 3. Nemzetközi Konferenciája, amelynek egyik kiemelt témája az auditív-orális oktatást felváltva a bilingvális oktatás bevezetése. Mit jelent ez?

– Az auditív-orális oktatás azt a filozófiát próbálja erősíteni, hogy egy siket gyermeket meg kell tanítani valamilyen szinten beszélni és a beszédet érteni. Ez alapvetően egy elfogadható cél, az viszont nem, hogy csak beszédre tanítják a siket gyerekeket és csak beszélve oktatják nekik a tantárgyakat. Egy siket ember nagyjából húsz percig tud így figyelni, utána elfárad, hiszen a magyar nyelv egy idegen nyelv a számára. A jelnyelv a siketek elsőrendű természetes nyelve, ha ezen keresztül tanítják nekik a szaktantárgyakat, akkor sokkal több tudás adható át nekik. A bilingvális oktatás szerint először a jelnyelvet kell megtanítani, majd másodikként a jelnyelv segítségével a magyar hangzó-nyelvet. Sok országban már bevezették a bilingvális oktatást, de nálunk továbbra is a hagyományos módszer az alap.

– Mi kell ahhoz, hogy ez megváltozzon?

– A jelnyelvi törvény előírja a bilingvális oktatás bevezetését, de a feltételek még nem adottak. Szükség van tanárokra, akik magas szinten jelelnek. Mi azt támogatnánk, hogy minél több siket tanár taníthasson. Szükség van arra is, hogy a jelnyelven és magyar hangzó nyelven tanító tanárok összedolgozzanak. Ugyanakkor a jelnyelvet is alkalmassá kell tenni arra, hogy azon keresztül tanítsanak. Arra is szükség van, hogy a gyógypedagógusok elfogadják ezt a módszert, mert rájuk is szükség lenne. Ők sajnos még mindig abban hisznek, hogy a többségi társadalomhoz kell adaptálni a siketeket. Pedig nem megváltoztatni kell őket, hanem kibontakoztatni a tehetségüket. Politikai szinten teljes a támogatás, szakmai szinten azonban van még ellenállás. A siket tanárok súlyos diszkriminációt szenvedtek el korábban, mert nappali képzésben nem dolgozhattak. Sok olyan fiatal jön be hozzánk a Sinoszba, aki nem tud jelelni. Sajnos a szülőknek is azt tanácsolták eddig, hogy ne jeleljenek. De szerencsére már sokan felismerik ezt a hibát. Ha az oktatás nem válik minőségivé, akkor nem tudnak versenyképes munkavállalókká válni a siketek. Ezért is szorgalmazzuk a bilingvális oktatás bevezetését.

– A családok esetében is paradigmaváltásra van szükség?

– Abszolút. Azért is, mert a siket gyermekek hetvenöt százaléka halló családba születik. Mi azt javasoltuk a Siketek Világszövetségének, hogy foglalkozzunk ezzel a témával, hiszen a családok bizonytalan helyzetben vannak. Kapnak egy tanácsot, de nem biztos, hogy az jó. Minden lehetőséget eléjük kellene tárni, hogy dönthessenek. A siket családba születő halló gyerekekkel ugyanúgy kell foglalkozni. Sok szülő arra panaszkodik, hogy nem tud bensőséges kapcsolatot kialakítani siket gyermekével, mert hiányzott az a kapocs, amely ennek az alapja lehet: a jelnyelv.

– A magyarországi foglalkoztatásbővülésből mennyire tudják kivenni a részüket a siketek?

– Egyre több siket dolgozik, de nem mindegy, hogyan, milyen formában. 2012-ben megszüntették a rokkantnyugdíjat, és egy teljesen új rendszert vezettek be. Ez a változás szükségszerű volt, de egyben számukra gyors is. Sok érintett nem tudott megfelelően reagálni a kihívásokra. Pozitív a benyomásom, sokat léptünk előre, de sokan még mindig csak négy órában tudnak dolgozni. Az állami ösztönzőrendszer még nem eléggé hatásos, hogy a munkaadók magasabb óraszámban foglalkoztassák a hallássérülteket. Mikor a Sinosz elnöke lettem tizenkét évvel ezelőtt, azt tapasztaltam, hogy sokkal aktívabb volt a klubélet. Mára ez lecsökkent, és amikor erre kerestük a választ, kiderült, hogy azért nem járnak a klubokba a siketek, mert dolgoznak, nincs erre idejük.

– Hol tartunk az akadálymentesítésben?

– A kormányablakoknál és egyes nagy bankoknál képezték a munkatársakat, de ez nem arra szolgál, hogy helyettesítse a professzionális tolmácsolást. Inkább a kapcsolattartás megteremtésében segíthet. A kormánnyal közösen elindított projektünk keretében a szegedi kormányablakban két tabletet helyeztek ki, és ha jön egy siket ügyfél, akkor az eszköz segítségével, az interneten keresztül bekapcsolódó jelnyelvi tolmács közreműködésével intézhetők az ügyek. Jó lenne, ha ezt mindenhol bevezetnék. Fontos, hogy a többségi társadalom elfogadja, hogy ha érkezik egy siket ügyfél, ne a halló mondja meg, hogyan kommunikáljanak, hanem vegye figyelembe, hogy a siket személy mit szeretne.

– Idén száztíz éves a Sinosz. Jelenleg milyen célok elérése szerepel a szervezet napirendjén?

– Egy jó érdekvédelmi szervezetnek mindig vannak céljai. Most a legnagyobb feladat a már említett bilingvális oktatás elterjesztése és a jelnyelvi törvény teljes körű végrehajtása. Gondolunk a nagyothallókra is, náluk a minél szélesebb körű hallókészülék-ellátás jelenti a legnagyobb problémát. Közben mindig újabb kihívások bukkannak fel előttünk akár a foglalkoztatás, a felsőoktatás, akár az idősek ellátása terén.

Forrás: http://magyarhirlap.hu/cikk/102636/Valtoztatni_kell_a_siketek_oktatasi_rendszeren